Beleszerettem a barátnőm pasijába
A szomszéd rétje mindig zöldebb, ez a párkapcsolatok terén is érvényes, hajlamosak az emberek azt gondolni, hogy a másik barát (nő) je vonzóbb, mint az övé, irigylésre méltóan kedves, nincsenek rossz tulajdonságai, alkalmazkodó és milyen szerencsés a másik, hogy ezzel az emberrel élhet. A valóság az, hogy az emberek baráti társaságban igyekszenek jó színben feltüntetni magukat, jó benyomást kelteni, csinosan felöltözve, jókedvűen látjuk őket. Persze azt nem látjuk amikor gyűrötten ébrednek, kinyúlt szabadidőruhában és kócosan tevékenykednek otthon, fáj a hasuk, agyonstresszelve érnek haza, horkolnak éjszaka, veszekszenek vélt és valós sérelmeik miatt, morcosak és sorolhatnánk a végtelenségig az érem másik oldalát.
Egyszóval senki sem fekete és fehér, jó vagy rossz, hanem emberek vannak jó és rossz tulajdonságokkal, amelyek a legkülönbözőbb mértékben tolerálhatóak, amelyhez tartozik egy fizikai megjelenés is, ami pedig szubjektív, kinek mi a szép és vonzó.
Az, hogy mennyire tudunk a másikkal együtt élni, az a szeretettől és elfogadástól függ, mert ez segít elfogadni a nehézségeket is, mert olyan nem létezik, hogy csak a jó dolgokat, jó tulajdonságokat, a szép perceket „mazsolázzuk” ki a kapcsolatból, a másik emberből, akkor is együtt kell tudni élni a másikkal, ha konfliktus, ha gond, ha nehézségek vannak. Ha ilyenkor belelátnánk mások kapcsolatába, kiderülne, csak kívülről tűnik ideálisnak, hibátlannak a dolog, mégsem olyan zöld az a bizonyos rét. Az idealizálásra való hajlam áll a dolog hátterében, pedig a látszólagos ideálok mögött mindig hús-vér, esendő emberek állnak, jó tulajdonságokkal, idegesítő szokásokkal, rigolyákkal, amelyek összességében szeretnivaló embereket takarnak, s „csak” a két ember közötti összeillés, harmónia szabja meg, mi az, ami tolerálható és mi nem.
Persze az is nagyon fontos, hogy igyekezzünk a saját rétünket (kapcsolatunkat) is ápolni, hogy párunk is azt a vonzó, ápolt, csinos nőt (férfit) láthassa a mindennapokban, hogy otthon sem kopott ruhában, kócosan, nyűgösen lássuk egymást, tiszteljük meg a másikat és magunkat is.
Szóval ne higgyük azt, a másik párja mindig ilyen vonzó, jómodorú, mert nincs ember hiba nélkül, természetesen vannak olyan helyzetek, amikor jó benyomást igyekszünk kelteni (pl.társaság, állásinterjú), de a kapcsolatok fejlődésével egyenes arányban mindenki jobban fel tudja, meri vállalni igazi önmagát, véleményét, nem szeret és tud senki sem szerepet játszani jól kipróbált baráti és párkapcsolatokban, hiszen fontos, hogy legyenek olyan helyzetek, ahol az ember igazán önmaga lehet, tud lazítani.
Természetesen léteznek olyan helyzetek, amikor egy másik párkapcsolatban él az, akivel valóban összeillők vagyunk, ilyenkor van értelme a szakításnak és a folytatásnak is. Vannak ellenpéldák is, az idealizált partnerről kiderül, hogy a vonzó külső és viselkedés mögött egy nehezen elviselhető személyiség rejlik, ezért fontos a megfontoltság a döntések előtt.