Gáz ez a pasi
A partnerválasztás sokszor nem egyszerű dolog, sok mindent kell mérlegelni, főleg ha hosszú távra gondolkodik valaki, most nézzük, mik lehetnek a nők szempontjai.
Ha alacsonyabb a férfi, az kiválthat a környezetből viccelődő megjegyzéseket, mindét félben kellemtelen érzéseket váltva ki ezzel. Természetesen nem a testmagasságon múlik a kapcsolat, de a nők, amikor a férfiideáljukról beszélnek, többnyire elmondják, hogy a férfi legyen magasabb tőle, hogy felnézhessen rá, a vállára hajthassa a fejét, biztonságban érezhesse magát. Manapság persze gyakori látvány az, hogy alacsony, de tehetős férfiak tőlük magasabb, a szépítészeti és divatipar által „tökéletesre”szabott nők oldalán vonulnak, így próbálva kompenzálni mindazt, amit a természet megtagadott tőlük, s ezzel derültséget keltve a környezetükben.(A kompenzálás része természetesen a létező legnagyobb autó és sokszor az agresszív viselkedés is, az önmagával való megbékélés helyett!)
Hasonló a helyzet, ha a férfi gazdag, de „egyszerű”, azaz anyagi lehetőségei nagyok, de műveltségben, iskolázottságban, kultúráltságban partnere jóval magasabban van. A nők számára első látásra vonzó lehet, hogy mindent megvehet és megkaphat, amit csak kigondol,(nem beszélve az irigy tekintetek bezsebeléséről az anyagi dúskálás láttán), gyerekeinek anyagi biztonságot garantálhat, de az aranykalitkában egy idő után kevés a tér és a levegő, illetve egy idő után, már egyre zavaróbb, hogy párjának csak a bankszámlája gyarapodik, de viselkedése, megszólalásai a „ciki” kategóriába tartoznak.
Tipikusan mai kifejezés az „izomagyú” férfi, ugyanazon problémákat veti fel, mint az előbbiek, a nő igényszintje dönti el, belemegy-e ilyen kapcsolatba, kielégíti-e az ilyen kapcsolat adta hamis biztonság.
A korkülönség is gyakran ad alkalmat a pár mögötti összesúgásra. Itt is vannak pozitív példák (kivételek), de a tapasztalatok alapján sok kellemetlenség származik abból, ha egy nő tőle sokkal fiatalabb férfival él együtt, mert amellett, hogy megszólják, kinevetik őket, előbb-utóbb kiderül, hogy nem fésülhető össze az eltérő élettapasztalat és életszakasz. De az sem jobb helyzet, ha apja korabeli férfival él a nő, ettől már csak a kapcsolatból született gyereknek rosszabb, akit a többiek piszkálják „nagypapakorú” apja miatt, s az ilyen férfiaknak sokkal nehezebb helytállni az apaszerepben, mert koruk, élettapasztalatuk alapján már máshol tartanak, más életszakaszukban vannak, arról nem is beszélve, hogy aki pl. ötvenes éveiben alapít új családot, „új életet kezdve”, annak kisebb az esélye annak, hogy gyereke felnövekedését minél tovább követhesse, illetve a gyerek oldaláról minél tovább támasza legyen. Ha a férfi és a nő sokkal fiatalabb partnert választ, az legtöbbször a „kapuzárási pánik” következménye, nem tudják elfogadni korukat, életszakaszukat, új életet akarnak kezdeni, megfiatalodni, nem akarnak lemaradni „de miről is”?
Ha külföldi férfivel kezd valaki, az „egzotikumon” túl számolni kell a kulturális és egyéb különbségekből fakadó nehézségekkel, például az eltérő mentalitással, eltérő szexuális kultúrával, eltérő vallási és kulturális tradíciókkal, nyitott és toleráns hozzáállás kell ezek megismeréséhez és elfogadásához. Vannak sikertörténetek a vegyes házasságokról, és hallani-olvasni lehet rémtörténeteket más vallású, bőrszínű férfival kötött házasságok buktatóiról.
Összességében, ha a pár között nagy a különbség korban, magasságban, iskolázottságban, műveltségben, igényszintben stb., az még nem zárja ki egy harmonikus kapcsolat lehetőségét, de a tapasztalatok azt támasztják alá, hogy azok a párok tudnak igazán tartós és kiegyensúlyozott párkapcsolatot kialakítani, akik között már megjelenésükben sincs ordító eltérés, hasonlóképpen szocializálódtak, nincs túl nagy eltérés iskolázottságukban, kultúráltságukban, ugyanaz