Rolyák Gyöngyi

klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta

Főmenü: Főoldal | Cikkek | Kapcsolat

sample header image

Nyitott házasság

Az örök témák közé tartozik, amelyek nagyon megosztják a közvéleményt. El kell ismerni, a házastársi hűség-hűtlenség egyidős az emberiség történetével, s minden oldalról tolerancia szükségeltetik az eltérő álláspontok meghallgatásához. Természetesen azt gondolnánk, hogy mindenki úgy indul a házasságba, hogy a házassági fogadalom szerint jóban-rosszban, holtomiglan-holtodiglan hűségben kitartanak egymás mellett. Szakértői kutatások azonban arról beszélnek, hogy a házasságok egy része már nem az örökké gondolatával kötődik meg,(gondoljunk csak pl. arra, hogy manapság egyre többen gondosan megfogalmazott házassági szerződésekkel biztosítják, mi lesz, ha mégsem...) valószínűleg a válások magas aránya (is) erősíti azt a mintát, hogy több házasság, kapcsolat a járható út, nem az egy, tradicionálisan monogám kapcsolat.

Aztán ha a kapcsolat elszürkül, kihűl, (s ebben az is benne lehet, hogy hagyták elszürkülni, kihűlni) a szenvedélyt sokan máshol keresik. A házastársi hűtlenség méreteiről nincs statisztikai adat, de a terápiás tapasztalatok azt mutatják, eléggé gyakori jelenség. Van, aki titkolja, van, aki dicsekszik vele, van, aki bevallja, s az már csak a pár személyiségétől, problémamegoldó kapacitásától függ, hogy válás lesz-e a vége, „édes bosszú”, élethossziglan tartó félrelépegetések, vagy még az is lehet, hogy egy külső kapcsolat segít megláttatni azt mi hiányzott a házasságból, meglátni újra a másikat, ápolni a kapcsolatot s elmélyülni, bizony erre is vannak példák.

A nyitott házasságnak az a lényege, hogy a felek kölcsönösen megegyeznek abban, mindketten félreléphetnek és külső kapcsolatot létesíthetnek, a párkapcsolat, a család egyébként megszokott módon működik tovább. Sokan az ellaposodó kapcsolatok, a kihunyt szexuális érdeklődés miatt mennek bele, s gyakrabban a férfi javaslatára.

A nyitott házasság divatba jött, valószínűleg hatással van rá a napjainkban is zajló szexuális forradalom, szabadság/szabadosság, a swinger klubok, a cyberszex stb. De talán még mindig gyakoribb a kapcsolatokban a harmadik, a szerető megjelenése, még mindig gyakoribb a félrelépés, megcsalás, amelyet a felek egymás elől eltitkolva próbálnak tartani, s ha kiderül a másik megbocsátására számítani, hiszen az újrakezdéstől való félelem, a másikhoz való ragaszkodás a megbocsátás felé mozdít el. De a kettős mérce is gyakori, a „vadászösztönének” hódoló férfi félrelépése gáláns kaland, a monogám beállítottságú nő ugyanezért laza erkölcsű nőszemély.

A nyitott házasság azok számára elfogadható, akik azt vallják, a szerelem, a szenvedély elmúlásával baráti alapon élnek tovább, a csak a szexuális igényeiket elégítik ki a házasság falain kívül. Bizonyára új izgalmakat, szenvedélyt, frissességet hozhat a kapcsolatokba a nyitottság, vannak, akik meg is osztják egymással (külső) kalandjaikat így (belső) szexuális életüket is feldobják a pikáns kalandokkal. Csak azzal nem számolnak, hogy valamelyik fél részéről előbb-utóbb felüti a fejét a féltékenység, s tönkremehet a kapcsolat, s borulnak a szabályok, amelyekben megegyeztek, s akár a teljes érzelmi eltávolodáshoz is vezethetnek, s a végén váláshoz. Biztosan vannak kivételek, de igazán tartósan nehéz elképzelni, hogy a házasság alapját jelentő bizalom, őszinteség és biztonság hogyan egyeztethető össze az ösztönkésztetések szabad kiélésével, hogyan töltheti be a házasság a funkcióit.

Nem lehet eldönteni mi az igazság, nincs jó és rossz megoldás, csak megoldások vannak, mindegyik előnyökkel és hátrányokkal, a lényeg az, hogy mindenki úgy alakítsa a párkapcsolatát, olyan szabályok, normák szerint, amely mindkettőjüknek kielégítő, de az biztos, hogy a házasság intézménye minden vészharang ellenére még mindig működik.

Vissza a cikkekhez