Rolyák Gyöngyi

klinikai szakpszichológus, pszichoterapeuta

Főmenü: Főoldal | Cikkek | Kapcsolat

sample header image

Válás után…

Válni többféle módon lehet, sokszor csak az egyik akarja s az elhagyottnak mindig nehezebb, lehet közös megegyezéssel (ami a legoptimálisabb), s tovább bonyolítja a helyzetet, ha gyerekek is születtek a házasságból, mert a gyerekelhelyezés, vagyonmegosztás kérdései ritkán folynak békésen. Egy biztos, hogy akár elhagytak valakit, akár alig várta már, hogy az időközben meggyűlölt párjától megszabaduljon végre, a válást akkor is meggyászolja az ember, hasonlóképpen ahhoz, mikor meghal a társ, hasonló állomásokon megy keresztül válás után is az ember, persze az intenzitása más lehet.

Válás után hajlamosak elsőre nem tudomásul venni a veszteséget, ami pl. ahhoz vezethet, hogy akár hetekig tartó bulizásba veti magukat a váló felek, hiszen „örülnek”, megszabadultak a másiktól, hárítják a veszteséget, s nagykanállal próbálják enni az életet, (amitől hamar meg is csömörlenek), vagy éppen mély letargiába esnek, mert úgy érzik vége az életüknek. A gyász következő fázisa, amikor végre feltörnek az elfojtott, szőnyeg alá sepert érzelmek, a harag, düh, hiány és szorongás, vagy éppen öröm és felszabadultság, s mindez akár szétbogozhatatlan kavalkádban, amitől még jobban összezavarodik az ember. Fontos, hogy a feltörő, sokszor ellentmondásos és heves érzéseket meg kell élni, ki kell engedni, nem szabad elfojtani, mert az elfojtott érések megrekedt gyászhoz és depresszióhoz vezethetnek. Ebben a szakaszban jellemző a bűntudat érzés, felmerül, talán egyedül az ő hibája a válás, mert nem tett meg mindent a kapcsolat megmentéséért, nem volt elég jó/szép/okos/megértő stb., egyedül ő a hibás a válásért. Persze az is felmerülhet, a másik a hibás minden rosszért, ami velük történt. Ez sem igaz, hiszen egy kapcsolat elromlásáért, a válásért mindig kettejük között oszlik a felelősség, mindig ketten vannak benne, ketten „csinálják! Az érzések megélése, szabadon engedése után van esély arra, hogy tisztán láthassák a másikat, kapcsolatuk nehézségeit, s azt, hogyan oszlik meg a felelősségük a válásért, az ambivalens érzések megélése után reálisabban látják a másikat és önmagukat is a válási folyamatban. A negyedik fázisban végre lehetségessé válik a veszteség elfogadása, s ekkor válik lehetővé a továbblépés, azaz ekkorra válnak képessé új párkapcsolatok kialakítására. Talán egymással is most lesznek képesek (újra!) normális beszélgetésre, s képesnek érzik magukat a továbblépésre, észreveszik az esélyt az újrakezdésre.

Persze a válás elgyászolása nem mindig így zajlik, mert a gyűlölködés, a másik tönkretétele, a bosszúvágy sokszor elhatalmasodik, s kicsinyes és megalázó helyzetek tömkelegét hozza maga után, csúnya és elhúzódó válás a következménye.

Nagy a szülők felelőssége, ha gyerekeik is vannak, hiszen a gyerekeknek mindkét szülővel való kapcsolattartásra szüksége van, s arra, hogy kellő tájékoztatást kapjanak a történtekről, a válásról s az utána kialakuló változásokról életkoruknak megfelelően, s mivel a gyerekek hajlamosak azt gondolni, a szülők azért váltak el, mert ő rosszul csinált valamit, rossz gyerek volt, ezt a bűntudatot a szülőknek fel kell oldani, hiszen a gyereknek éppen elég alkalmazkodnia a válás miatt kialakult új körülményekhez. Ezért szörnyű az, amikor a gyerekek a szülők közötti harcban sérülnek, mert a szülők nem veszik figyelembe, hogy a gyerekeknek mindkét szülővel való kapcsolattartásra szüksége és joga van, s arra, hogy ne befolyásolják, ne késztessék választásra, ne legyen tanúja a gyűlölködésnek. Ha a szülők bosszúhadjáratukban elfeledkeznek gyerekeikről, nem adnak érzelmi biztonságot, akkor pszichoszomatikus megbetegedések, tanulási–és viselkedési zavarok, vagy akár devianciák lehetnek a következmények. Ezért is fontos az, hogy a szülők képesek legyenek egymással (és egymásról!) kulturáltan beszélni, hiszen hiába váltak ők el, gyerekeik felnevelése közös feladat.

Onnan lehet tudni, hogy túl vannak a váláson, hogy elfogadják a válás tényét, mint amin már nem lehet változtatni, reálisan látják saját és a másik felelősségét a válásban, meg tudnak bocsájtani önmaguknak és exüknek, elengedik egymást, indulatok nélkül, higgadtan képesek viszonyulni a volt házastársukhoz, a másik boldogsága már nem okoz fájdalmat.

Vissza a cikkekhez